A nő, mint ember

Ha úgy nézzük, egy tünemény,

Ha máshogy, feldobó élmény.

De lehet, hogy csak egy délibáb,

Lássuk, mit tart meg ez a két láb.

Lehet úgy nézni, mint egy akadályt,

De lehet úgy is, mint egy fájt.

Matek, biosz vagy földrajz,

Nincs két egyforma testrajz.

Ezen felül van két dolog,

Melynek egyik fele néha dobog,

Ezeket is csodálat övezi,

De az élet értelmét nem ez jelenti.

Ha sokáig jól akarjuk érezni magunkat,

A fejet kell, hogy megismerjük magunknak.

Több érdekes dolog is található rajta,

Kezdjük talán is el, szépen sorban.

Itt van a száj, azaz az ajkak,

Csábosak, formásak, akárcsak a lábak.

Ezzel a testrésszel sok mindent megtehetünk,

De ne csak ezzel éljük le életünk.

Az orr és a fül sem egy utolsó dolog,

De van akiknek szíve ezért is dobog.

Az egyik kedvencem következzék most,

Ebből is kettő van, és még máshol számos.

Több színe is lehet, szivárvány szerint,

Formájuk is más, attól függ, kire tekint.

Elbűvölő, magával ragadó, kiismerhetetlen,

De ne legyen az ember szemérmetlen.

A fejfedő az, ami igazán érdekes,

Nagyon sok különböző van, és méretes.

A hossza, a fajtája, a színe, a formája,

Ezeknek rengeteg a kombinációja.

Ki ezeket átérzi, tudja mi a szeretet,

E kevés ember megérdemli a tiszteletet.

De ne csak a testet, a lelket is nézzük,

A kettőt külön ne, csak együtt szeressük.

Boldogság

 

Ha egyszer már elérted a boldogság szigetét,

Jól nézz körül, s megtudod, számodra mi a tét.

Lehetőséged számtalan, de véges, ne feledd,

Ennek érdekében se vedd számba az összeset.

 

A boldogság szigetének közepe nincsen,

Se határa, se széle, se tökéletes kincse.

Ha idáig eljutottál, magad el ne hagyd,

A boldogság sérülékenyebb, mint Te magad.

 

A boldogság olyan dolog, amit ha egyszer elvesztünk,

többször meg nem lelhetjük.

Nem értheti az, ki még nem érezte,

sem az, ki csak a látszatot látta.

 

Ő és én

 

Volt egyszer egy férfi, s volt egyszer egy nő

Egy időben élte életét mind a kettő.

Éveken keresztül nem is tudtak egymásról,

Nem is származtak mind a ketten egy fáról.

 

Megtörtént az eset, találkoztak egymással,

Két legyet ütöttek egyetlen egy csapással.

Egyazon cipőben jártak mind a ketten,

Hasonló gondokkal küzdöttek az életben.

 

A nőnek igazán kijárt már a szeretet,

De a férfi is ugyanígy érzett.

Szükséges volt a közös megértés,

Az egymás iránti kölcsönös segítés.

 

A testüket-lelküket átjárta a szerelem,

Hogy mondjam el másképp azt, hogy szeretem.

Bár azt mondják, a szerelem múlandó,

Könnyen megtartható, nem úgy, mint a hó.

 

Szerelem

 

A szerelem egy olyan érzelem,

Mit sokan ismernek,

De akik igazán érzik a szerelmet,

Már csak kevesen élnek.

 

A szerelem egy olyan érzelem,

Mely átjárja a testet-lelket,

De sokan összekeverik

E két hasonló, de mégis eltérő érzelmet.

 

A szerelem egy olyan érzelem,

Mely tiszta és őszinte,

De sokan nem tudják ezt,

És becsapják magukat és másokat egyszerre.

 

A szerelem egy olyan érzelem,

Melyről sokan írnak és beszélnek,

De nagyon sokan vannak azok,

Akik nem értik meg mégsem.