Boldogan a boldogtalanságban

         Egy szoba. Nem túl nagy, de nem is kicsi. A szépen és gusztusosan berendezett helység egy falán üvegajtó enged kilátást a természetre. Az üvegajtó másik felén egy kerítés és korlát nélküli terasz található. A szobában lévő kanapén ülve egy férfiú ült és tv-t nézett. Valami akciófilm szerűség ment éppen, miközben odakint a Nap lemenőben volt. Az alkonyat már elkezdődött.

         Egyszer csak egy fekete macska haladt el az üvegajtó előtt a teraszon. A férfiú kicsit meglepődött, de egy másodperc múlva vállat vont és nézte tovább a filmet. Nemsokára a fekete macska ismételten megjelent és bekukkantott a férfiúra. A férfiú halk nyávogást hallatott, amire a macska készségesen válaszolt. Az erkélyajtót kinyitva beinvitálta a macskát és megosztotta Vele vacsoráját. Együttes étkezés után a macska, fajához hűen hízelgett és dorombolt az új gazdinak, aki értett az állatok nyelvén. Rövid idő után kimentek sétálni a szabadba. A macska természetes módon haladt a gazdi oldalán, és figyelmeztette olykor gazdiját, hogy a járda az emberek közlekedésére való, menjenek mindketten azon. Közben kiderült, hogy a macska egy nősténycica, kinek hasában már új egyedek nevelkednek. A nem túl rövid séta után a nőstény cica visszakísérte a gazdit otthonába, majd játékosan szúnyogokra vadászva továbbállt. Az alkonyat átalakult estébe.

         A férfiú számára a cica jelenléte és viselkedése egy összetett üzenet volt. Az üzenetből levont következtetés, akármerre jár, akárhol is van, mindig útjába akad egy kedves élőlény, aki boldog perceket okoz Neki, így soha nem lesz egyedül!

Don Canizo con Amire                                                                                                   Krisztina-Major, 2002.10.03.