2002.06.07. Vasárnap este

     Sam, mint ilyenkor általában, otthon tartózkodott, és már a megszokott módon, nem egyedül. Bár ez kivételes este volt, hiszen nem volt nála tömeg, csupán egy-két közeli ismerős.

        Sam a foteljában ücsörögve éppen belekortyolt italába, majd ismét körbetekintett. A gyertyafényes félhomályban és az UV-lámpa megvilágításában egészen hangulatos kép alakult ki a nagyszobában. A lakás bejáratával szemben volt a nagyszoba, mely inkább szolgált nappaliként, mint hálószobakánt. A bejárat mellett az ágyon egy közép termetű, vaskos ember üldögélt és éppen lerakta a mobiltelefonját az előtte elfekvő üveg-dohányzóasztalra. Mike még egy pillanatra ránézett mobiljára, majd kissé elmerengett. A mellette lévő, ugyancsak ágyon ücsörgő, kissé nagyobb darab ember elnyomta tövig szívott cigijét, és Sam-re nézett. Steve tekintete kikerülte az útban lévő Cat-et, bár a kishölgy magával ragadó külseje, egy pillanatra eltérítette. Cat a fotelból egy halvány mosolyt engedett meg Steve felé, majd az ellenkező irányba nézve rámosolygott Sam-re. Folytatódott a meghitt beszélgetés nem éppen lényeges témákról, inkább a saját szórakoztatásuk végett. Eközben előkerült Mike zsebéből egy csomag cigi-papír, majd egy cigis doboz, melyből kitépve egy kisebb darabot, elkezdte csiga alakba formálni. Sam ezt látván, kényelmes mozdulattal elővett egy A4-es papírt a dohányzóasztal alsórészéből és leterítette az asztalra. Előhalászott egy műanyagzacskót, melynek tartalmát kiszórta a papírra. Leválasztott belőle egy darabot, a többit pedig visszarakta a zacskóba. Eközben Mike elkészült a csiga alakzattal és készségesen átnyújtotta egy cigi-papír és egy cigi kíséretében Sam-nek. Kisodorva a dohányt, és felaprítva a kétszínű egyveleget, elkezdte megcsinálni a trombita alakú cigit. Pá perces mesterkedés után végre elkészült a várva várt trombita. Majd szép lassan hozzákezdhetett a trombita megtöltése, kellő odafigyeléssel a tömörítésre. Hossza percek következtek, miközben egyre magasabbra hágott a hangulat. Újabb megtelt poharak kerültek az asztalra. Cat felállt, hogy újabb boros palackot hozzon be a konyhából. A márvány-padlólap éreztette vele a hideget, mezítlábát kissé megszaporázva leemelt egy 1995-ös minőségi vörös bort és visszaindult. Beérve átadta a borosüveget Steve-nek, aki meghitt könnyedséggel nyitotta ki a palackot.

        Végre elkészült a nagy alkotás. Újabb ópiumos füstölők indultak haldokló útjukra. A kristálypoharak mennyei csengése megtörte a melankolikus háttérzenét. Újabb témába kezdett a csapat, meginvitálták Mary Jean-t. Körbe-körbe táncolva gyors léptékbe emelkedett az amúgy sem lapos hangulat.

         A felhőtlen hangulat nem tartott sokáig. Éppen Mike adott elő egy történetet egy munkahelyi esetről, ami felettébb mókássá alakult a saját előadásában. Mindenki arcára letelepedett a széles nevető mosoly, és már épphogy nem egymáson nevettek, Cat rápillantva Sam-re, ijedt arcot vágott és kezével takarta el arcát. Felpattant a fotelból és rémülten zaklatott állapotban kirohant a konyhába. Senki nem értette, hogy mi is történhetett, Steve és Mike érdeklődve nézett Sam-re. Sam nem kis meglepődéssel az arcán bámult a konyha felé, hátha megpillantja Cat felbukkanó alakját a takarásból. Arcizmai kezdtek elváltozni. Elégedettség, felsőbbrendűség és kárörvendés látszódott rajta.

         Steve kiment Cat után a konyhába, hogy megtudja mi is okozta a hirtelen hangulat változást. Kis idő elteltével végül is bejöttek, de Cat még csak rá sem mert nézni Sam-re. Steve megnyugtató ölelésében állapodott meg a fotelban, miközben Sam velük szemben helyezkedett el egy forgószéken. Kisebb csend után, Sam belekezdett egy történetbe. Sejtelmes hangja hidegrázó volt és ijesztő. A történet nem kevésbé. Egy magányos vándorról szólt, aki elindult, hátrahagyva semmitmondó életét, keresni valamit. Valamit, ami számára többet jelenthet mindennél. Végig járta saját világát, de nem remélhette, hogy sikerrel jár. Hát tovább állt. Világról világra járt, sosem tudott megállapodni. De egyszer az egyik világban meglátott valamit és ez a valami megfogta. És innentől kezdve a történet nagyon 'dark'-os fordulatot vett. Szavakkal nem igazán lehet leírni, mert csak hanggal együtt volt olyan hatása, amit éreztetni akart Sam a többiekkel. Cat többször is sírva fakadt a mese alatt, de nem az elérzékenyüléstől, hanem a fájdalomtól, a rémülettől. Hiába volt Steve védelmező ölelése, Cat többször összerezzent és a hideg rázta. A történet a végéhez közeledett, de még a vége előtt változás lépett életbe a környezetben. Az ópiumos füstölők kilehelték utolsó illatos füstcsóvájukat és Cat hirtelen indulattól vezérelve felpattant és idegesen kiviharzott megint csak a konyhába, de ezúttal nem menekülési célzattal. Kitépte az egyik fiókot, amiben egy komplett késkészleten kívül még nyársnak való tőrök is voltak. Megragadta a legnagyobb és egyben legélesebb konyhakést és elindult vissza a nagyszoba felé. Agresszivitása messziről tükröződött, az őrület csak úgy kivillant igéző szemeiből. A kést markolatánál két-kézre fogva Sam nyakához emelte, készen arra, hogy egy szempillantás alatt elvágja a torkát. Kissé rászorítva a sérülékeny testrészre, egy kérdést intézett Sam-hez.

         - Azt akarod, hogy megtegyem? - szemében gyilkos ösztön tombolt és egyben félelem. Sam egyszerűen, kissé kaján vigyorral, kellő nyugodtsággal nézett a gyönyörű szempárba.

         Az idő mintha megállt volna. Meredt csend, kíméletlenül hosszú másodpercek. Egy pillanat alatt lejátszódott, hogy vajon milyen lehet azzal a tudattal élni, hogy valaki ilyen fiatalon gyilkosságot követ el, nem beszélve az adott szituációról. Cat képes lesz ezt feldolgozni? Vajon mi történik, ha megteszi? Milyen érzés lehet így meghalni? Vagy nézzük a másik oldalt, Sam mit érezhet most? Belegondolni a ténybe, hogy meghal, és nem különben abba, hogy ezt valaki olyannak köszönheti a szó szoros értelmében, aki a legfontosabb számára. Sam várta a fájdalmat, várta, hogy lássa Cat szemében a megrökönyödést a vér láttán. Mike lazán a kést tartó kéz felé nyúlt, rásimult a kézfejre és nyugodt mozdulattal húzta el Sam nyakától. Gyengéd csellel kiemelte Cat kezéből a kést, és visszavitte a konyhába. A hatás nem maradt el.

         A következő egy-két óra eseménytelenül telt el, mindazt leszámítva, ahogyan Cat viselkedett. Ingerült állapota leoltotta a jókedvűség magas fokát, hisztérikus nőként való viselkedése kisebb fajta zavart okozott a kommunikációban. Steve kezelésbe vette a kiborult lányt, hosszasan beszélgettek a konyhában Sam-ről és a hozzá fűződő érzésekről, a közös viszonyukról. Eközben Sam és Mike is értekezésbe kezdett kiegészítve más, elhanyagolható témákkal. Egyszer csak Steve tért vissza a nagyszobába és intett Sam-nek, hogy Cat beszélni akar vele. Sam kiment a konyhába, hogy meghallgassa a lányt. Cat elkezdte mondani a véleményét, a meglátását a köztük lévő helyzetről, kicsit zavarosan, de Sam értette a mondanivalóját. Cat-t bántották azok a dolgok, amiket Sam csinált vele, és csak most ébredt rá oly módon, hogy az egész csak egy játék volt. Valójában Sam nem csak szórakozásból volt a lánnyal, hanem vigyázott rá, törődött vele, nevelte és ellátta jó tanácsokkal. És abban a pillanatban, amikor kiakadt és kiviharzott a konyhába, döbbent rá, hogy besokallt, elege van, mégsem tudja már otthagyni Sam-t és ez teljesen kiborította.

       Hirtelen csöngetés rázta meg a feszült beszélgetést, vendégek érkeztek. Hamar megérezték a levegőben lévő negatív sugárzást és óvatosan, tartózkodva, és nem kicsit meglepve figyelték az eseményeket. Bár a kisebb tömeg kissé oldotta a feszélyeztetett állapotot, nem volt kifogástalan a helyzet. Felpörgetve a zenét a társaság folytonos beszélgetésbe kezdett.

        A hajnali órákra a létszám újra a négy főre redukálódott, de kevésbé volt kellemetlen a felállás, mint azelőtt. A teamécsesek második generációja az éjszakában, élettartamuk feléhez közeledtek, az utolsó füstölők és a végüket járták. Cat és Sam közti beszélgetés ekkorra már a nagyszobában zajlott és sokkal elviselhetőbb volt, mint az incidenst követően. Cat az asztalnál lévő sarokülőn ülve próbálta szóban, óvatosan piszkálni a fotelben ülő Sam-t, bár egy ideig Sam állta a sarat és simán lekezelte a szurkálódásokat. De egyszer csak megindult benne a harci ideg és felpattant, kissé rátolva Cat-re az asztalt. Ugyanebben a pillanatban egyszerre aludt el az összes gyertya a szobában. A hirtelen jött inger azon nyomban eltűnt, mikor Sam meglátta Cat szemében a halvány rettegést. Ettől kezdve Sam visszafogta magát és hagyta, hogy Cat, ha úgy tartja kedve szurkálódjon. Ezen az éjszakán már nem akarta tovább nevelni a lányt.