Arpi... avagy mit ne csinalj az autoddal.

Egy ismerosomnek (Arpi) volt egy autoja. Szep volt, jo volt (Opel Senator 3.0), neki megsem volt eleg jo. Egy szep napon elhatarozta, hogy dogositeni kell. Elkezdotott a tuning. Eloszor jottek a szokasos dolgok: szelesebb felni, tok fekete folia, brutal erosito stb. Igenam, de ilyenje sokmindenkinek van, igy nem lehet kitunni a tomegbol. Na, akkor jott az otlet; ha Michael Knightnak van, akkor neki is

kell, es ezzel elkezdodott KITT-hadmuvelet. Ugy kezdte, hogy a muszerfal osszes szabad helyere kapcsolokat es LED-eket barkacsolt. Ezek nagy reszenek semmi funkcioja nem volt, csak (szerinte) jol nezett ki. Masok szerint inkabb formitott Pirx kapitany valamelyik jarganyara, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt 8 kapcsolo, ami sorba volt kotve a gyujtaskapcsoloval. Cselesen ezeket ugy epitette be, hogy egy reszuket megforditotta, tehat az autot csak egy bizonyos kapcsoloallasnal lehetett inditani. Ennek a lopasgatlason kivul az volt az ertelme, hogy szerinte baromi imponalo volt, ahogy kapcsolgatott indulas elott. "Tod, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Megis csak komolyabb igy a gep, nem?" Persze eltelt egy-ket nap, amig ezt az allast megtanulta. Addig ugy nezett ki egy inditas, hogy beult, az osszes kapcsolo lefele mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, es minden kombinacional megprobalt inditozni. Minden inditas elott jott a "Hopp, most megvan, most a jo." szoveg, de altalaban csak a 4-5-re talalta el. En mar reg tudtam a helyes allast, de a marhaja keptelen volt megjegyzeni. Persze nem segitettem neki, csak egyutterzoen bologattam az anyosulesen. Egyszer megkerdeztem tole, miert nem irja le. Azt mondta, azt eveszitheti, es akkor konnyen ellopjak az autot. Elkepzeltem, hogy valaki talal a parkoloban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb." , es felderul az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kodja, elo a pajszert." Aztan persze szepen lassan megtanulta a kodot, es egy ido utan mar

kezdett unalmas lenni a dolog, ezert ujabb furfangos eszkozok kellettek.

Ekkor jott (ot idezve) "a behatolasi es eltulajdonitasi kiserletet megakadalyozo komputeres ( így, k-val, hosszu u-val ejtve) rendszer". En itt mar nem akartam beulni melle, mert tudtam, hogy nem fogom megallni rohoges nelkul. De a hosszas unszolasra ("Nezzed ma meg, hogy mit bir a gepsarkany, me ilyet meg nem latta, ocsem") beultem. Az ujabb okossag nem volt mas, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit raapplikalt a riasztora, egy aktiv hangszoro az anyosules labtereben, plusz valahol hatul egy magnes egy reed-relevel. A hangszoro azert kellett, mert riasztaskor a laptop mindenfele okossagot mondott. Arpi ugy kepzelte, hogy ha el is lopjak az autot, a riaszto megszolal, es a tolvaj megijed a hangtol, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az auto 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a rendőrséget." stb. A magnes a reed-relevel kapcsolta a laptop aramellatasat. A baj az volt, hogy ugy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a magnest a csomagtartoban, nem volt megjelolve a helye. A masik gond az volt, hogy akivel iratta a programot, az csak Windowsra tudta megirni, ugyhogy innentol kezdve igy nezett ki az indulas: Arpi korberohant ketszer az auto korul, ellenorizve, hogy nincs behatolasi nyom, taviranyitoval kinyitotta az ajtokat, nekem be kellett ulnom, mert o elhelyezte a csomagtartoban a magnest, "Ne haragudj, de ezt meg neked sem mutatom meg.", elore jott, beallitotta a kapcsolokat, inditozott, fulelt, hogy bootol-e a laptop, karomkodott, hatrament, igazitott a magnesen, vissza elore, fuleles, laptop bootol. Iyenkor ulni kellett meg egy ideig, mert a Windows meg nem indult el, es ha a program nem allo autonal indult el, megszakitotta a gyujtast. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ucsorogtunk par percet. Ekkor osszegerjedt az auto hifije az aktiv hagszoroval, ami borzalmas hangon visitott. Elkezdett gyulni a tomeg a parkoloban (en meg probaltam ugy tenni, mint akinek semmi koze az egeszhez). Latszott rajtuk, hogy rendszeres nezoi a mulatsagnak, mert volt, aki rutinosan egybol a maszokara ment fel, hogy lasson a tobbiek feje felett. Ekkor jott az, hogy elkezdett vonyitani a riaszto, es a hangszoro a labamnal megszolalt olyan hangon, mint egy vizbefojtott Sokol radio: "Tolvaj!", "A motor le fog allni." stb. Kezdtek rohogni az emberek (en meg kisebbre huztam ossze magam). O pedig uvolt: "Gerjed, bmeg, osszegerjed, k. riaszto, k. laptop, k. programozo!" Itt jott meg egy fel perces k-s felsorolas, orditva termeszetesen, es a programozo meg az egesz mindenseg lovakkal es felmenokkel torteno kozosulesere biztatasa. Fontolgattam a menekules lehetoseget, de mar tul sokan alltak korulottunk, es nem voltam benne biztos, hogy at tudom torni a bameszkodok gyurujet. O hozzafogott, hogy Gyujtas lekapcsolasa, motorhazteto felnyitasa, laptop lehuzasa a riasztorol, riaszto kikapcsolasa kulccsal, fenyegeto "Fasztneze?" a

tomegnek, matatas a motorterben, csatlakozok pocogtetese, "Nenyujjahozza, ocsisajt!" a kozelebb mereszkedo kisgyereknek, motorhazteto le, beules, inditozas, varakozas a bootra, szokasos visitas, szerencsere most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlogaz, visit a gumi, a tomeg szetrebben, es mi "kottona'jdzso'" torzitva, muszerfalrezegtetve uvolto hangjaira otthagyjuk a parkoloban a tomeget. Fohosunk boldogan huzza ki magat az ulesben, es buszkesegtol sugarzo arccal csak ennyit kerdez: "Na?" Elgondolkodom, mit is mondhatnek. Peldaul megkerdezhetnem, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyere a magnest, es akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyujtast, nem obegat, mint a haldoklo rinocerosz, es ugy altalaban, siman el lehet lopni az autot. Vagy megpendithetnem, hogy a sok szar arabol vehetett volna egy rendes riasztot is, de nem szolalok meg, mert az ember ugyis hiaba magyarazza egy apanak, hogy kockafeju a gyereke, az akkor sem erti meg, ha megall a sor a kolyok fejen...

Nyar volt, fiatalok voltunk, es ilyenkor sok marhasagot csinal az ember. Arpi persze tobbet, mint a normalisabbja. Ez regebben tortent, meg nem volt meg a Senator, csak egy szakadt Ladara futotta. Abbol is csak olyanra, ami annyira rozsdas volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki alola. Mindig azt vartam, hogy egyszer kiszakad az alja, es ugy fogja hajtani, mint Flintstone a jarganyat. Muszaki persze evek ota nem volt rajta, igy csak a szerencsen mult, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az atlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Arpi meg nem rendelkezett jelentos tokevel (vagyona gyakorlatilag a szetesofelben levo Ladabol, 2 farmerbol es nehany polobol allt), ezert nagyreszt lelemennyel kellett potolni a hianyzo anyagiakat. Hat, lelemenyben nem volt hiany. Felkerultek ugye az alap dolgok: rokafarok, muszor kormanyboritas, apropenztarto, halalfejes valtogomb, oras visszapillanto (sajnos csak egy torotthoz tudott hozzajutni, de lenyeg, hogy ora volt benne), "multifunkcios muszer", ami egy homero, iranytu es ora mahagoniutanzat keretbe foglalt kombinacioja volt, es itt ki is merultek nagyjabol az anyagi lehetosegei. Ekkor jottek a segitokesz baratok, akik elso hallasra kicsit furcsallottak Arpi kereseit, de aztan a hecc kedveert megcsinaltak, amit kert. Elso lepes volt a muszerfal. Latta egy ujsagban, hogy egy sportkocsinak polirozott aluminium boritas volt a muszerei korul, es hat persze, hogy neki is k ellett. Miutan kiengedtek az ugyeletrol, ahova a sorjas aluminiumlemez altal szetvagott tenyerevel ment kotozesre, uj otlettel alt elo: alufolia lesz a megoldas. Finoman megemlitettem neki, hogy az nem tul strapabiro, meg gyurodik is, de nem hallgatott ram. Egyik haverja szuleinek volt egy Apisz szeru boltjuk, es onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, es kiadta az ukazt a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufoliat. Mikor eleg sok osszegyult, megkezdodott a ragasztas. En csak a vegere ertem oda, hat, mit mondjak, nem volt egy semmi latvany. Eloszor is total meghulyultek a ragszto gozetol, mert zart garazsban csinaltak. Mikor odaertem, sejtettem, hogy gaz lesz, mert meterekrol olyan szaga volt a garazsnak, mint egy festekgyarnak. Arpi csak ennyit tudott hozzafuzni az esemenyekhez: "hehehe". Meg neha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ultek a haverjaval a garazs betonjan, mint ket marhatok a mezon, neztek maguk ele, es vigyorogtak. Megneztem az autot. Nem volt semmi. Lathatolag jobbrol kezdtek a mutatvanyt, mert ott meg olloval voltak vagva a darabok, de gondolom, kozben hatott a ragaszto, es mire a kilometeroraig jutottak, mar annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztottak. Be volt ragasztva a kormany, a sebessegvalto, a szellozok, a bal oldali ablak fele, a bal ajtokarpit, egy kicsit mindket ules, es ugy altalaban csopogott minden a ragasztotol. Az elejen meg odafigyeltek ra, es probaltak kisimitani a foliat, de a vegen persze ilyen aprosagokkal nem torodtek, es ettol az auto ugy nezett ki, mintha Badogember vezette volna, aki egy szornyu balesetben szettrancsirozodott. Kivonszoltam oket a levegore, es akkor vettem eszre, hogy a napsutesben csillog fejuk es a ruhajuk, mint Szucs Judit fenykoraban, diszkokiranynokent. Csak rajuk nem uveggyongy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztottak a levagott, lehullott alufoliadarabokat. Neztek ram kitagult pupillaval, teljesen megzavarodva a fenytol, es szemkapraztatoan csillogtak. Olyanok voltak, mint ket szerencsetlenul jart ufo, akik nem tudjak hol landoltak. Masnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon belattuk, hogy a Technokol az erosebb. Arpi kicsit elkeseredett, mert a muszerfal enyhen szolva furan nezett ki, az itt-ott feltepett alufoliaval, ezert gyorsan ujabb csinositas utan kellett nezni. Jott a szarny. Egy igazi szarny, ugye eleg komoly penzekbe kerult volna, ezert maradt a szogvas, ket rudra hegesztve, amikre menet volt vagva. Furtunk ket lukat a csomagtarton, atdugtuk a rudkat, csavar fent, lent, es keszen volt a "szarny". Arpinak baromian tetszett, es megsertodott, amikor a "Na, milyen?" kerdesre en azt mondtam, hogy "Legalabb van egy alkatresz, ami nem rohad". Egy volt a problema, le kellett festeni. Neolux nem jo, mert nem tartos. Mivel fessuk? Arpi azt

mondta, hogy olvasta valahol, hogy az aprobb hibakat koromlakkal szoktak javitani, mert az hasonlo az autofestekhez. Probaltam felhivni a figyelmet arra az aprosagra, hogy ez nem aprobb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestesehez jo sok koromlakk kell, de nem erdekelte ("Majd felhigitjuk"), irany a "butik". Akkoriban meg nem nagyon vettek a pasik (mi meg inkabb fiuk) koromlakkot noknek, ugyhogy furcsan neztek, amikor eloadtuk, hogy piros koromlakkot szeretnenk. Mondtam Arpinak, hogy en azt hallottam, hogy a koromlakk maskeppen nez ki felkenve, mint az uvegben, ezert ki kene probalni, mielott megvesszuk. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladono nem nezett oda, Arpi suttyomban kinyitotta az osszes piros es bordo koromlakkot, es minden kormere festett egy-egy pottyot. Kijottunk az uzletbol, es megprobaltuk kitalalni, melyik szin illik az autohoz. Elegge belefeledkeztunk a dologba, mert arra eszmeltunk, hogy egesz szep nezoseregunk lett. Akkor jottem ra, hogy allok egy noi butik elott, nezem ahogy a haverom a kifestett kormeit probalgatja, hogy melyik megy a kocsijahoz, es kozben arrol vitatkozunk, hogy melyik a szebb szin. Arpi ugyesen feltalalta magat: "Csak a szarnyamra kell." Na, ettol kitort a rohoges. Megvartuk, amig eloszlik a tomeg, visszamentunk, es megvettunk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerult kunyeralnunk egy lanytol koromlakklemosot, es felhigitottuk a lakkot. Szep rozsaszin lett. Remeltem, hogy nem festunk vele, de festettunk. A "szarny"-at ettol kezdve egy foltos, rozsaszin szogvas kepezte (a la Barbie mobil). Ja, a lenyeg, amiert az egesz ceco volt: Arpi a fagyis lanyt akarta elkapraztatni a csodajargannyal. A lanynak ugyan egy masik pasi tetszett az I-es Golfjaval, de Arpi ugy gondolta, hogy egy full extras Lada megiscsak imponalobb egy fapados Golfnal. Egy dolog volt hatra, a kipufogo. Arpi szerzett egy vascsovet, ami szerinte kituno kipufogo lett volna. En, mikor megfogtam a csovet, es ereztem, milyen baromi nehez, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szoltam, mert tudtam, ugyis hiaba. Elmentunk valami lakatos haverjahoz, aki kirohogott minket, es elkuldott a fenebe. Arpi beduhodott, es "Na, akkor majd en!" felkialtassal eloszedte a forrasztopakajat,

hogy majd azzal. Rahagytam. Egy fel kilo onnal raforrasztotta a csovet, es elindultunk becserkeszni a leanyzot. Az elso otven meter utan lejott a cso, es elkezdett zorogni. A masodik otven meter utan az osregi kipufogo megadta magat, es leszakadt mindenestul. Sebaj, igy ugyis jobb hangja van, kipufogo be a hatso ulesre, gyerunk tovabb. A fagyizo elott par szaz meterrel megalltunk, es Arpi eloallt a haditervvel. En eloremegyek gyalog, kihivom a lanyt a fagyisbodebol, es szoval tartom, amig Arpi meg nem erkezik. Ugy tervezte, hogy odafarol majd a lany ele az autoval, es elviszi egy korre ("Hogy lassa, mi az elet."). Kerdeztem tole, hogy ezt a farolas dolgot probalta-e mar. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. En biztos, ami biztos alapon kineztem magamnak egy villanyoszlopot fedezeknek, es elindultam. Odaertem. "Szia, gyere ki egy kicsit, legyszi.", "Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppa, erre nem szamitottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani.", "Mondd el itt, nem mehetek ki." Kozben hallottam, hogy Arpi kozeleg. Ezt egyebkent mindenki hallotta, mert kipufogo nem leven, az autonak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szantasban. "De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fekcsikorgas, egy reccsenes es csorompoles, majd csend. Arpi megjott. Feltem hatranezni, mert azt hittem letarolta a fel utcat, de nem. Csak eppen az auto felig az arokban volt. Arpi probalt ugy tenni, mint aki direkt igy akarta az egesz mutatvanyt, de nem volt tul meggyozo. Mar csak azert sem, mert az egyik kerek eleg furan allt. Mondhatni kitort. Arpi gyorsan kiugrott az autobol, es jott a fagyisbodehoz. Nem vette eszre a

kereket, mert a masik oldalon volt. Erezte, hogy furan all az auto, de gondolta, majd csak kijon az arokbol (ezt kesobb meselte). Elkezdtek beszelgetni, es csodak csodaja, a lany levette a kotenyet, es elindultak az autohoz. Arpi meglatta a kereket. Sapadta beult. Ult... Meg mindig ult... "Na, megyunk?" - kerdezte a lany. "Ja, csak elobb nezd meg, milyen franko a muszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el rohogni.) Lany szetnez a foszladozo alufolian: "Oooo, aha, klassz. Nem megyunk?""A, meg nem, majd kesobb. De hallgasd milyen hangja van." Beinditja (harmadszorra sikerul), gazpedal pumpalasa. Lany: "Jezusom, megsuketulok. Inkabb menjunk, mert mindjart vissza kell mennem." "Menjunk inkabb kesobb, most csak dumaljunk." - probalta Arpi elkerulni az elkerulhetetlennek latszot. "De hulye vagy, ezert hivatal ki, hogy most nem is viszel egy kort?!" Arpi ettol bepoccent, es szerencsetlen lanyra zuditotta az elmult napok osszes kudarcat (persze orditva): "Nem megyunk, bmeg, mert kitort az a kib... kerek, es kulonben is, elegem van, hogy meg mindig tiszta lakk a kormom, meg a tokom is ragasztos lett, ez a rohad folia meg nem jon le... " Idaig hallottam, mert itt mar sirtam a rohogestol. Innentol mar nem olyan erdekes a tortenet. Jott egy rendorauto, igazoltatas, kiderult hogy nincs muszaki, szulok felhivasa, buntetes kilatasba helyezese, amit valami ismeros egy uveg piaert elsimitott, a szulok szornyulkodtek, kesobb rohogtek. Az erdekes a dologban, hogy evekkel kesobb Arpi nem mint elete

melypontjat emlegette, ahogy ult felig egy arokba borulva almai nojevel, es nem tudott elindulni, hanem ezt mondta: "Tudjatok, ha akkor 5 centivel eltekerem a kormanyt, meg lett volna a buxa." Hat, igen, sok mulik neha ot centin. Gondoljatok erre, mikozban (neha) vadul tekergetitek ide-oda a kormanyt.

(fwd) Arpi es a Wartburg

Nyar. Nyaralas. A budapestiek tudjak, milyen erzes megszabadulni a Rakoczi uton araszolo 7-es busz heringkonzerv-feelingjetol, es a metron a labadra lepo  fokhagymat reggeliztem palinkaval"-tipusu emberektol. Ilyenkor az ember lazit, es  neha okorsegeket csinal. Arpi persze, a szokasosnal is nagyobbakat. Az volt a gond,  nem volt auto (az ezerocsi ugye megreccsent elozo nyaron). Sebaj, nagypapi (Arpie)  szivesen odaadja az ezereves Varnyut. Megy? Megy, csak nincs muszakija, de ha  ejottok erte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Arpinal   ha nem volt akadaly, ugyhogy irany a palyaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszelve a talalka, annak ellenere, hogy a vonat csak 1 oraval kesobb indult. Azert kellett ilyen koran, mert majd "Becserkeszunk egy-ket vadat, hogy ne

legyen olyan unalmas az ut. Majd Arpi bacsi megtanit a fortelyokra." Megemlitettem, hogy koszonom, boldogulok egyedul is, de persze foloslegesen. "Nyar van, apam, erted? Ilyenkor nincs cicozas." (Kesobb kiderult, hogy azert kellett koran kimenni, mert ment volna at hozza az aktualis baratnoje reggel...) Ez az indulas elotti napon tortent, es ismerve Arpit, nem sok jora szamitottam masnap, de o megigerte, hogy kivetelesen normalis lesz. Persze en ertem oda elobb, es vartam. Az jart a fejemben, hogy lehet, hogy megsem lesz semmi gond Arpival, tanult az elmult nyar hulyesegeibol, es normalis lesz tenyleg. Alapvetoen azert rendes gyerek, csak hat kicsit hulye. Na, idaig jutottam Arpi tomjenezesevel, amikor ezt hallom (reszelos hang): "Gyerunk Jano, meg tudod csinalni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet? Odaballagok a lepcsohoz, ahonnan lelatni az aluljarohoz (a fedetlenhez, a Deli elott), es mit latok? Termeszetesen Arpit, ahogy rohog, ket torzonborz fickot, es eleg szep tomeget korulottuk. (Arpi a vonaton meselte el, hogy a nagypapanak szant palinkaba fogadott ket szerencsetlen csovessel, hogy nem tudjak elmondani 3 egymas utani nonek, hogy "Pici, paranyi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hivhatsz gennek.") Amikor odaertem ezt lattam: Arpi rohog, az egyik torzonborz odalep egy kozepkoru nohoz, es elkezdi, hogy "kicsi ribogzi vagyok, hivja' g-nek". A non latszik, hogy egy szot sem ert az egeszbol, es riadt szemekkel keresi a menekules utjat. A csoves all elotte, es nez Arpira, hogy jol csinalta-e. De o kegyetlen, es int, hogy nem jo, gyerunk a kovetkezohoz. Kozben persze rohog, az idiotaja. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibalom el onnan. A csoveseknak odaadta a palinkat, es mentunk jegyet venni. Jo nagy a sor, varhatunk. Azaz varhatnank, ha Arpi nem lenne Arpi. Elovesz egy papirlapot, es atcsortet a tomegen: "Elnezest, szabad lesz. Itt dolgozom. Koszonom.", es odafurakszik a penztarhoz. " Csokolom, Marika, meghoztam az uj kerodivet, tessek kitolteni, viszem fel az irodaba", orditja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: "Ket diakot kerek, Kilianig." A penztaros nez ra nagy szemmel, es kiszol jo hangosan: "Hova keri a ket diakot?". Arpi probal ugy nezni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajajat, es mosolyogva magyaraz a tomegnek: "Ez a Marika, milyen vicces asszony." "Kilianig" - suttogja. Az emberek rohognek, mert mindenki hallotta a penztarost, de ugy latszik jo kedvuk van, mert nem verik meg. Megusztuk. A vonaton nem sok minden tortent, attol eltekintve, hogy Arpi szoba elegyedett egy oregasszonnyal, akirol kiderult, hogy most megy vissza a falujaba, ahonnan 74 evig ki sem mozdult. "Nem tetszett soha vonatun ulni?" "Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Arpinak majdnem sikerult radumalnia, hogy huzza meg a veszfeket, mert o rosszul van. Szerencsere az utasok nem engedtek. Megerkeztunk. Arpi elso dolga volt (az elfogyasztott jelentos sormennyiseg hatasara), hogy teli torokbol elkezdett orditani kifele a vonatablakbol: "Megjottunk, reszkess Balaton!". Ket rendor setalt a peronon, akik erre rogton megfordultak, es meregettek Arpit. Szerencsere az egyikuk radioja megszolalt, es elsiettek. Pechemre Arpi meg utanuk kiabalt: "Megijedtetek, mi?" (Remeltem, hogy mar nem halljak, de mint kesobb megtudtuk, hallottak.) Szoltam Arpinak, hogy kene szerezni egy uveg palinkat a nagyapjanak, ha mar megigerte cserebe a kocsiert, mert a mienk ottmaradt a csoveseknel. Arpi szerint nem jo a bolti palinka, mert az oreg csak hazit iszik, de nem baj, mert egy ismerose otthon csinal palinkat, majd tole szerzunk. Elmentunk hozza, de kiderult, hogy nincs palinka, ellenben kaptunk egy uveg 96 %-os etilalkoholt. "Nem baj," mondta Arpi "majd rakunk bele fuszert, es olyan lesz, mint a vodka, nagyfater ugysem tudja, mi az." Na, ennek fejeben vettunk egy zacsko sot, es beleszortunk egy csomot az alkoholba. Arpi egy kicsit leontott belole, es felengedte vizzel, hogy megse legyen olyan eros. (Egy liter alkoholba ket ujjnyi vizet.) Elmentunk a nagyszulokhoz. Arpikam, puszi-puszi, elokerul a "Vodka". "Na, nagyfater, ilyet meg nem ittal, ez sziberiai vodka, az eltarsaktol hozattam kulon neked." "Ha', dehogynem ittam en man, Arpikam." Hoppa! Most mi lesz? "Ooo, nagyfater, ovatosan, mert ez nagyon eros, ez nem sima vodka." "Ugyan, Arpikam,  egy vodka nem lehet olyan eros, mint az en hazi szilvam.", es meghuzta az uveget. En keszulok ra, hogy kiugrik a szeme, es kikopi a protkot, de o csak megrazza a fejet. "Hinnye, a keservit, ennek ztan van huzatja.", mondja, es meg egyet kortyol!!! Kimegy poharert, hogy igyunk mi is a megerkezesre. En probalok tiltakozni, de Arpi szerint innunk kell, mert kulonben megsertodik, es nincs auto. Visszajon az oreg, tolt, egeszsegunkre. En bedontom a szamba, de nem nyelem le (nem veszes, csak mintha olvadt acellal oblogetnek). Arpi lenyeli hosiesen. Elvorosodik, konnybe labad a szeme, de probalja tartani magat. Amikor a nagyapja ujat tolt, en kikopom az egeszet a hervadozo szobapalma cserepebe, annak mar ugyis annyi alapon. Ujabb kor utan Arpi mar csak paras szemekkel nez maga ele. Tolem a szerencsetlen palma ujabb adagot kap. Probalom felhozni az auto temat, de a nagypapi ujabb kort tolt. Arpi matt reszeg, en pedig nem tudom kikopni, mert a nagyapja engem nez. "Aztan, fiam, te hova valosi vagy?" "Hmhhmmhhm" mondom. Arpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan bofogest, hogy a nagyapja osz haja megrebben, es a kutya elkezd vonyitani az udvaron. "Ez derek volt, Arpikam! Latom, szereted a jofajta italt." Sikerul ravennem oket, hogy tapaszkodjanak fel. Elindultunk a garazs fele, es utkozban az oreg magyaraz: "Aztan Arpikam, ez nem valami uri auto, tudod. Oreg mar, viseletes, de azert jo l szolgal." Arpi ebben a pillanatban lefejeli a fuzfa alacsony agat, es elterul, mint egy beka. Az oreg eszre sem veszi, megyunk tovabb a garazshoz. Kinyilik a garazsajto, es elall a lelegzetem... Szoval, ott tartottam, hogy alltam a garazsajtoban, es csak bamultam. Kezepen allt egy barna szinu rozsdahalmaz, ami valamikor talan egy auto lehetett, amig nem erte neheztuzersegi tamadas, es nem locsoltak le valami erosen korrodalo anyaggal. Arra gondoltam, hogy meg egy MEH telepen is elhajtananak vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha ket no be fog ulni. (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetezte, hogy az autonak kellemes hasmenes szine volt. (Ezt ma ugy mondanak, "Hamvas, oszi erdo - metal".) Egyebkent az egesz garazs ugy nezett ki, mint egy lepusztult ocskavastelep. Korben a polcok tele voltak zsufolva ezer eves, olajos, pokhalos auto- es ki tudja milyen alkatresszel. Ekkor ert oda Arpi, fejen egy puppal, amibol vidaman csordogalt a ver az arcara. Egyebkent tok saros volt, mert a fuzfanak koszonhetoen beesett a viragagyasba, ahonnan (a "vodka" hatasara) csak nagy nehezsegek aran szabadult. Lathatoan ez ot nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtomitessel, hogy en eloszor azt hittem, egy Kispolszki padlolemeze. "Nagyfater, baszki, te tankszerelo voltal a Don-kanyarnal?" Na, itt elkezdodott egy fel oras mese nagypapa ifju korarol. Kozben Arpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozza, hogy majd o. En mondtam, hogy akkor en gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud allni a garazsbol az utcara, akkor vezethet. Arpi beult. Az alkohol koden at homalyosan emlekezett, hogy ilyenkor mit is kell csinalni, es gondolom, megprobalta beallitani a visszapillantot. En csak azt lattam, hogy egy hatarozott mozdulattal letori a belso

visszapillantot. "Nagyfater, oszlik a verda!", bosszankodott, majd nezet elore hunyorogva. "Mit nezel?" kerdeztem tole. "Azt, hogy kiferunk-e a garazskapun." (Egyebkent ez valahogy igy hangzott: "azotygife'ru:ngea gara'sgabunnn".) A kapu olyan 3 meter szeles lehetett, ugyhogy elkezdtem aktivan felni. A nagypapa vadul magyarazott, hogy mire vigyazzunk, Arpi koncentralt, hogy kijussunk, en meg probaltam magam bekotni, de az ov sehol. Ekkor (szamomra teljesen varatlanul) padlogazzal beletolattunk a mogottunk levo polcokba. Potyogott a sok alkatresz, en

orditottam, mert azt hittem, rank szakadt a garazs, a nagypapa orditott, hogy jajj, az

autoja, Arpi orditott, hogy o se maradjon ki a bulibol. Igy elordibaltunk egy ideig, aztan (amikor mar az osszes kutya uvoltott az utcaban), en atultem, nagypapa a lelkemre kototte, hogy ovatosan vezetek, es elindultunk. A Wartburg kicsit leamortizalodott hatul, de sokat nem rontott rajta a dolog, leven, hogy eddig sem volt kimondottan szalonauto-allapotban. Na, haladtunk szep lassan, amikor Arpi bejelentette: "Hanyni fogok." Sajnos azt elfelejtette hozzatenni, hogy most, azonnal, ugyhogy mire megalltam, mar ott volt az oleben a materia. De jo! Megalltunk, Arpi nagy nehezen levette a gatyajat (a nagy resze arra ment), a tiszta reszevel ugyahogy letorolgette a polojat es az ulest, es a gatyat bedobta az arokba, mondvan, hogy nem birja elviselni a szagat, majd holnap erte jovunk. Akkor mar eleg faradt voltam, es csak az erdekelt, hogy minel elobb hazajussunk, ezert rahagytam. Docogtunk az uton, Arpi egy szal ploban, mert hogy az eldobott rovidgatya alatt nem volt semmi, en szenvedtem a kormanyvaltoval, es nem lattam semmit. Gyanitani kezdtem, hogy Arpi nagyapja takarekossagi megfontolasokbol zseblampaizzokat szerelt a tomp itott helyere, mert a lampank kb. 20 centire vilagitott el. Egyszer csak azt vettem eszre, hogy egy sotet alak mellett huzunk el, akinek vilagitott az egyik keze. Ket valasztas volt: vagy ET megsem ert haza, es itt telefonal a nagy magyar ejszakaban, vagy a kozuti ellenorzes. Feltem, hogy az utobbi. Sikerult a rendor utan kb. 30 meterrel megallni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormanyvaltos autot eloszor, ez nem tunt egyszerunek. Persze probalkoztam szorgalmasan, ugyhogy az odaerkezo szervet hangos valtorecsegtetessel fogadtam. Fiatal rendor volt, probalt laza lenni: "Nem birunk a loerokkel? Szaguldozunk, mi? Na, lassuk a papirokat." A helyzet az volt, hogy nekem akkor meg nem volt jogsim. Az auton ugye, nem volt muszaki, es mint

kiderult, a forgalmit sikerult ott hagyni Arpi nagyapjanal. Probaltam a helyzetet finoman, adagolva vazolni, hogy a forgalmi meg van, csak otthon hagytuk, es persze az en jogsimat is, de Arpie itt van, csak o ivott egy kicsit, es mivel torvenytisztelo fiatalemberek vagyunk, ezert nem akart volan moge ulni. Pechemre Arpi egy kicsit pontatlanul merte fel a helyzetet, es megszolalt: "F@aszom ma', mer alitottak meg ezek minket?". A rendor ravilagitott Arpira, es visszahokolt. Mondjuk nem csodalom, mert Arpi ugy nezett ki, mint aki egy kulonosen perverz szado-mazo orgiarol jon, ahol jol megvertek, lehanytak, es elvettek a ruhajat. De a rendor visszahajolt, es elkezdte behatoan vizsgalni Arpit. Egyszer csak felall, es odakiabal a rendorautohoz: "Gyere csak, Pista, meg van a vonatos gyerek!". Puff, keszen vagyunk. Ezek most keresztullonek minket, es elkaparnak az utszeli arokban. Ekkora pechunk nem lehet. Odaert Pista. (Akkora lelogo harcsabajusza volt, hogy meg ebben a helyzetben is majdnem elrohogtem magam.) Benez, meglatja Arpit: "Hat, ez az Arpi, az X. Y. unokaja." Hoppa, itt tenyallas van. A rendor ismeri a nagypapat.Lehet, hogy megis megusszuk? Elmeseltettek velem, hogy mi tortent, rohogtek Arpin, de meg nem engedtek el. A fiatalabb mindenkeppen bosszut akart allni az allomason elszenvedett serelmekert. Egy ideig

elvitatkoztak a rendorok, hogy mi legyen, aztan a fiatal visszament a kocsihoz, es elkezdett vadul radiozni, aztan visszjott: "Na, mehettek." "Teged meg, ocsi, meg ne lassalak meg egyszer jogsi nelkul vezetni, ertve vagyok?" Volt koztunk kb. egy ev korkulonbseg, de valami azt sugta, hogy ezt ne tegyem szova. Rendorok elviharzottak, es mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megusztuk. Hat, nem usztuk. Mentunk kb. ket kilometert, amikor megint kek villogo tunt fel mogottunk. Azt hittem, ugyanazok a rendorok, de nem. Ezek harman voltak, es mindharman odajottek. "Kiszallni a kocsibol!" (Na, ezek sem udvariaskodnak foloslegesen.) Arpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gaya, de nem hatotta meg oket. Kiszalltunk. "Kezeket a kocsira, szeles terpesz." Mit volt tenni, megcsinaltuk. Ekkor elment mellettunk egy turistabusz. Mivel a rendorautonak egett a lampaja, es rank vilagitott, eleg jol latszottunk. El tudom kepzelni, mit gondoltak a buszon levok, amikor lattak Arpit vilagito feher seggel egy rendorautora hajolni. Egy darabig elrohogtek rajtunk a rendorok, aztan elengedtek.

Ekkor ertettem meg, hogy a fiatal rendor szolt a tobbieknek, es valoszinuleg a Balaton osszes rendore rank vadaszik, hogy Arpin rohogjenek. Negyszer allitottak meg. Egy rendor le is fenykepezte, mondvan lesz min rohognie oreg napjaiban. Nagy nehezen hazaertunk, es en megfogadtam (sokadszor), hogy Arpit kerulni fogom a jovoben, de persze nem tartottam be.